Magányosan hunyt el Nigel, a szula madár, aki évekig udvarolt egy betonmadárnak :(

Az új-zélandi szinte teljesen lakatlan szigeten, Manán élt Nigel, a szula. Évekkel ezelőtt természetvédők betonból emeltek több szulaszobrot, ezenkívül napelemmel üzemeltetett hangszórók segítésével is terjesztették a szulahangokat, hogy madarakat csábítsanak a szigetre. Erre a “felhívásra” érkezett Nigel 2013-ban. A sziget ekkor már többi mint 40 éve lakatlan volt, legalábbis szula madár azóta nem rakott fészket itt.

Sajnos több éven át nem jött több madár, de ennek ellenére Nigel letelepedett a szigeten, ahol szinte rögtön elkezdett udvarolni a 80 betonmadár egyikének. Fészket rakott, választott párja betontollait rendszeresen és nagy odaadással ápolta és évekig próbált kommunikálni, párzási időszakban udvarolni 🙁 … így élte le életét, haláláig ( 2016 ) ( “szerelme” mellett találtak rá )… 🙁 ….és, hogy mennyire nem volt kegyes hozzá a sors, azt az bizonyítja, hogy pár héttel halála előtt, három további szula érkezett a szigetre, de velük viszont már nem tudott összebarátkozni… 🙁

Fénykép 2016-ból. Nigel és “szerelme” 🙁 …

„Akár magányos volt, akár nem, az biztos, hogy soha nem részesült semmiféle viszonzásban, és ez biztosan egy nagyon különös léthelyzet lehetett, miután éveket töltött udvarlással. Azt gondolom, hogy mindannyian nagyon együtt érzünk vele, mivel egy igazán reménytelen helyzetben volt.” -nyilatkozta a sziget természetvédelméért felelős Chris Bell

Több önkéntes is jelentkezett mikor hallottak a “reménytelenül” udvarló madár történetét ( facebook oldalt is készítettek: Friends of Mana Island ), és többen valóban a szigetre utaztak, próbáltak kedveskedni Nigel-nek, többször felújították a betonmadarakat, rendezték az apró sziget környezetét, óvták a madarat, de egyedüllétén nem tudtak segíteni… 🙁

Azonban a természetvédők szerint Nigel ottléte lehetett az ami idevonzotta a további szulákat, és így jóval nagyobb esély van arra, hogy akár egy kolónia is kialakulhasson a szigeten! Ha ebből az irányból közelítjük meg Nigel áldozatát, akkor azt is mondhatnánk, hogy Nigel igazi hőse fajának. Bár magányos maradt, de elképzelhető, hogy számtalan egyedet mentett meg így. Egyébként amikor pár héttel halála előtt megérkezett a 3 további szula, a kutatók bíztak abban, hogy Nigel majd beilleszkedik, de ő egyáltalán nem mutatott érdeklődést az igazi madarak iránt. Ez tehát Nigel döntése volt. Ennek talán két oka lehetett a kutatók szerint: a hosszú évek magánya után, már nem “ismerte” a közösségi élet “szabályait”, vagy pedig pusztán, “hűséges” maradt beton barátaihoz, és szerelméhez…