Mi az ÉLET? Az élet – a materialista világnézet szerint – az anyag legmagasabb rendű szerveződése, definiálása a természettudományok legnehezebb feladatai közé tartozik. Nem rendelkezünk az élet olyan tömör, pontos meghatározásával, amelyet a tudományos közösség egyöntetűen elfogadna, de van olyan világnézet-semleges meghatározás is, miszerint az élet nem más, mint a világ fejlődési folyamata. Biológiai értelemben az élet a biológiai rendszerek, vagyis az élő szervezetek létezési módja.
Kapaszkodjatok meg, a McDonalds sem amerikai ötlet! Sőt. Nem is magyar. Hanem cseh. Merthogy nem sok hiányzott ehhez, elég lett volna, ha egy cseh emigráns így akarja! A McDonalds hálózat kiépítője ugyanis egy cseh emigráns, bizonyos Ray Kroc volt. Ő az, akinek Amerika és az egész világ köszönheti(?) ezt a tipikusan huszadik századi étkezési formát. Az amerikaiak szemében ez a gyorséttermi hálózat felér a halhatatlansággal… Ők ugyanis e fogyasztási forma feltalálását egy lapon említik Rockefeller úr tevékenységével az olajiparban, Andrew Carnegie úr szerepével az acél világában vagy Henry Fordéval az automobil-gyártás területén.
„52 éves voltam, cukorbeteg és fájtak az ízületeim, de meggyőződéssel éreztem, hogy életem legjobb része még előttem van…“ – így az impérium-alapító tipikusan amerikai, legenda-teremtő visszaemlékezése. A „talpig amerikai“ úriember apját Alois Kroc-nak hívták, és 1879-ben született a Plzeň melletti Stupno falucskában. Dédszüleinek pedig ugyanitt volt egy kocsmájuk, ahol jófajta cseh söritalt mértek, alighanem disznósajtot és heringet kínálva hozzá… Nos, elég volt alig három generáció, és a dédunoka máris több ezer kilométerrel arrébb, valami egészen máson törte a fejét ahelyett, hogy a többi cseh emigránssal együtt valamelyik amerikai cseh kocsmába járt volna.
A kis Raymond egyébként nem volt nagy talentum: a középiskola második osztályáig sikerült lépést tartania kortársaival. Az első háború után bárzenész lett, napközben pedig papírpoharakat adott el környékbeli éttermeknek. Az elkövetkező évtizedekben többnyire kisszerű kereskedelmi tevékenységeket végzett, azután jöttek a szokásos véletlenek: először találkozott Earl Prince úrral, aki a tejkoktélokhoz szükséges multimixer feltalálója volt, és ezt a találmányt kezdte népszerűsíteni ügynök-útjain. Egyik ilyen útja során, Kaliforniában találkozott a McDonalds testvérekkel, akiknek akkoriban állam-szerte nyolc ún. drive-in éttermük volt. A fivéreket érdekelte a találmány, Kroc urat pedig az éttermek foglalkoztatták. Kroc rögvest meggyőzte őket, hogy adják el neki az éttermek licencét, és azonnal bővítésbe kezdett. Pénze nem lévén házát eladta, hiteleket vett fel és építkezett, építkezett rendületlenül. 1954-ben nyitotta meg első saját éttermét Illinois államban, amely ma a gyorséttermi hálózat múzeumként üzemel.
1961-ben minden jogot felvásárolt McDonalds-éktól egy hasonló nevű üzlethálózat létrehozására, 1963-ban a hamburger-eladás elérte az egymilliárd darabot és mintegy 500 üzlete volt már szerte Amerikában… Amikor a hatvanas évek legvégén némileg lelassult a terjeszkedés, Kroc úr idejét látta a külföldi inváziónak is, először Kanadában, majd hét év elteltével már a világ 14 országában kínálták a gyorsbüfékben az egyéni helyett az egyen-ízeket. Kroc úr 1984-ben halt meg, nyolcvankét éves korában – de azért senki se higgye, hogy a hamburger lenne a hosszú élet titka!
Ma – beleértve Közép-Európát is – mintegy 119 országban vannak McDonalds éttermek, és számuk rohamosan nő. Számunkra különösen „kedves” volt látni terjeszkedésüket, ahogyan elfoglaltak majd minden sarkot a nagyobb városokban – hasonszőrű társaikkal egyetemben – a hagyományos önkiszolgáló-éttermek és kifőzdék elől.. Mit lehetne hozzátenni ehhez – talán csak annyit, hogy azért ne utáljuk emiatt a cseheket! Egyrészt Kroc úr mégiscsak amerikai polgár volt, másrészt – bár az ő találmányát folyamatosan bevetik feltalálása óta – talán mégiscsak kevesebb kárt okoz, mint pl. a hidrogénbomba. Ámbár, ki tudja?
szerző: Kocsis Péter, nyugat.hu